Kiemelkedő fontosságú az összes tevékenységünk „csokorba” fogásáért felelős önkéntesség és közösségépítés.
A táborok esetében már a szervezés alatt is fontos szerepet töltenek be önkénteseink. Közreműködésükkel valósulhatnak meg projektjeink, ahol a közös munkavégzés és az együtt eltöltött szabadidős tevékenységek biztosítanak arra lehetőséget, hogy összetartó, csapatban együttműködő baráti társasággá kovácsolódhassanak.
Mimi hihetetlenül türelmes, bárkinek szívesen segít, és nincs olyan helyzet, amitől zavarba jönne.
"Nagy ajándék a nagysünség. Igaz, nem biztos, hogy mindig eléggé értékeli az ember, hogy 40 fokban 200+ lángost süthet, kullancsokra vadászhat, bánfalvát énekelhet a tábortűznél és meghallgathatja ugyanazt a végtelen hosszúságúnak tűnő viccet. Már a negyedik imádni való gyerektől. Nagyjából a százhuszadik alkalommal. De a tábor után olyan űr marad azok után az emberek után, akik ott körülvettek, hogy az szívszorító. Sokszor gondolkodtam, hogy miért egyedülálló ez a csapat. Arra jutottam, hogy van pár szűrő, ami a tábor és a közösség jellegéből fakad, olyanok mint az ‘önkéntesség’, ‘nomád körülmények’, ‘felelősség egy raklapnyi gyerekért’ és hasonlók, és akik ezeken a szűrőkön mind átjutnak, azok fantasztikus emberek, akikkel kiváltság együtt sziklába emésztőt ásni. És akkor ehhez a bandához csatlakozik az aprónép, akikkel felfedezzük az erdőt, kondért mosunk, kincseket keresünk, hátizsákot pakolunk, honvágyat űzünk, cinegézünk és nagyon sok mindent tanulunk magunkról, egymástól és egymásról (igen, tanulunk). Szóval tényleg nagy ajándék."
Domonkos, akire mindig számíthat a nagysünök csapata.
"Az első süni táboromban 8 éves koromban voltam, és az akkori emlékek azóta is élnek bennem. Már 21 éves vagyok, és még most is ugyanazokért az értékekért, élményekért megyek vissza a táborba minden évben, amiért 8 évesen. Azért a hatalmas szabadságért, amit az első táboromban megkaptam, vagy az olyan személyes apró dolgokért, mint amikor este a tábortűz mellett 100 ember énekli Radnóti Miklós Éjszaka című versét. Ezek már gyerekként is hatalmas élmények, de idővel sokszorosára is értékelődnek. A tábor hatása talán onnan mérhető le leginkább, hogy évente összesen kilenc nap, és mégis amikor valaki kinövi a tábort, és önkéntesként folytatja a munkát a Pangea Egyesületben, már olyan értékekkel, világnézettel érkezik, ami a mai világban nagyon fontos: a természet szeretete, és az azért való tenni akarás. És ezek a dolgok egy olyan összetartó társaságot alkotnak, ami pótolhatatlan."
Margaréta, aki Kanadában él. Vajon miért repüli át az óceánt minden évben?
“Bár rögtön a mély vízbe ugrottam anélkül, hogy bármit is tudtam volna az egyesületről vagy a táborról, nagyon jó élmény volt az egész, és azóta is visszajárok, amikor csak tudok! Mindenki szívvel-lélekkel együtt dolgozik, hogy mindenkinek jó élménye legyen, kissünként, nagysünként egyaránt. Bár sajnálatos módon sosem lehettem se sündörgő, se kissün, nagysünként legalább ugyanannyi örömet szereznek a táborok, mint a kissünöknek, és alig várom a július végét minden évben. A táborok feltöltődést jelentenek számomra, sok mindent kipróbálhattam, amikre amúgy nem lett volna máshogy lehetőségem, és részben ezek a tapasztalatok segítettek eldönteni azt, hogy milyen szakon tanuljak tovább egyetemi éveim során. Az, hogy a világ másik feléről visszajárok, hogy különféle Pangeás megmozdulásokon, programokon részt vegyek, tanúskodik arról, hogy mennyire értékes számomra ez a közösség.”
Rebeka
“A valóság itt valóságosabb: 10 napig vagyunk folyamatosan a szabad ég alatt, azokon az utakon járunk, ahol az őzek, szarvasok, nyulak, akiknek a nyomát figyeljük. Árnyéktól árnyékig haladunk, mikor tűz a nap, az erdő közepén vagy a réten állunk, mikor ömleni kezd az eső. Gondolkodás nélkül bokáig gázolhatunk a sárban vagy át a patakon. Van idő és tér rohangálni, elfeküdni a fűben, szedret szedni, várat építeni, vagy gátat a patakra, átkölteni a tábori dalokat, megnézni, hogy mit rejt egy kő belseje. Este a tábortűz körül ülve figyeljük, ahogy lemegy a nap, és reggel nem tudunk szundi gombot nyomni a napfényre, az ébredő madarak es a többi táborozó hangjára. Különlegesek azok a szövetségek, amiket itt kötünk egymással, és minden, amit itt tanulunk, mert benne létezünk, és ettől minden évben a miénk lesz kicsit a tábor környéke.”
Sapi
“Mióta az eszemet tudom, életem része a Süni tábor. Emlékszem az első nyárra, 2005 közepén, mikor először ölelt magához a természet. Úgy száradt rám a sár a délutáni napsütésben, hogy csak a sünmamám tudta lemosni. Azóta is minden évben több leszek a táborban. A becenevem itt ragadt rám 2006-ban, a legközelebbi barátaimra is itt tettem szert, és ez az az életérzés, amit igazán - akármennyire is mézesmázosan hangzik - nem lehet megfogalmazni, csak átélni. Egy biztos, ha nem lenne a Süni tábor, nem az az ember lennék, aki ma vagyok.”
Sári
"2010 óra vagyok lelkes táborozó. Az első táborom előtt annyira bezsongtam, hogy amint beköszöntött a nyári jóidő, otthon a kertben elkezdtem gyakorolni a lavóros fürdést, mert a honlapon azt írták, érdemes előre kipróbálni. Nagyon nagyon vártam a Sünit, és amikor eljött, még jobb volt, mint gondoltam! Azóta egy tábort sem hagyok ki, most már ugyan Nagysün vagyok, de az izgalom és a várakozás nem szűnt meg. Egyrészt ugye, mert a tábori konyhán nagyon finom fogások készülnek, másrészt a sünök remek társaság, harmadrészt a környezet lélegzetelállító. Ó, és a túrákon mennyit lehet tanulni! Én mind a mai napig álmélkodva hallgatom a szakijainkat!"
Panni
“2012-ben voltam először kissün, és tavalyelőtt először nagysün. Azóta minden évem fénypontja a nyár közepe, amikor a Süni tábor van és elszakadhatok a külvilágtól egy picit, még ha ez csak tíz nap is. Nagysünnek lenni az egyik legcsodálatosabb élmény, gyerekekkel lenni egész nap, játszani, túrázni és legfőképp élvezni egymás társaságát. Aki eljön a Süni táborba, mindig vágyik vissza vagy pozitív emlékként marad meg neki a tábor. A gyerekek emlékeit, beszámolóit hallgatni a táborokról a legjobb dolog a világon.”
Bálint
“Én 10 évesen voltam először Süni táborban, és akkora élményt jelentett, hogy azóta minden évben ez jelenti a nyaralást, a legmeghatározóbb nyári programot. Azóta már kisfiam is követi ezt a példát, kedvenc tábora a Süni. Ezek a táborok valóban megváltoztatják a gyerekek gondolkodásmódját, és egy olyan közösséget teremtünk, ami egy életre szól. Eshet az eső, lehet fogvacogtató hideg, meg őrületes kánikula, jól eltévedhetünk, megcsíphet a darázs... minden élményre egy jó kis kalandként emlékszünk vissza. Hiába, no, a Süni Tábor a legjobb buli!
Én személy szerint nemcsak a társaság miatt járok vissza, hanem mert a környezeti nevelésnek ez a legfantasztikusabb módja: az erdőkről az erdőkben kell beszélgetni.
És így megmenthetjük a Földet.”
Boró
“2012-ben voltam először kissün Zádorváron. Akkor még nem sokat tudtam erről az egészről, de tulajdonképpen már odafelé a buszon beleszerettem. Azóta ehhez a tíz naphoz igazítom a nyaramat, és mindig hatalmas lelkesedéssel indulok neki. Várom a rengeteg lelkes, boldog gyereket, akikkel a végére egy hatalmas család leszünk. Egész évben mesélek mindenkinek hogy mennyire jók a táborok mennyire jó a közösség, milyen jó a gyerekek élményeit, beszámolóit hallgatni, játszani velük egész nap, este együtt énekelni, beszélgetni, és mennyire imádom ezt az egészet.”
Bálint
”Amikor 2006-ban 9 évesen először álltam a nálam kétszer nagyobb hátizsákommal a vasútállomáson, nagyon-nagyon izgultam.
Gondoltam, hogy itt most valami kaland lesz, de hogy életem egyik legnagyobb kalandja, azt talán nem. Nem tudtam, hova megyünk, mit fogunk csinálni, miért is jó ez igazából nekem és miért kellett előző nap a zuhany alatt egy esőkabátban állnom, miközben anya fröcskölte rám a vizet. Igen össze voltam zavarodva, de amint láttam érkezni a rengeteg gyereket hátizsákkal, sátorral és bakanccsal pont olyannak tűntek, mint én. Így már igazán semmi baj nem lehet. Innentől már csak a kíváncsiság maradt, de az egészen máig. Idén mit tartogat számunkra a Süni tábor? A nyár közeledtével egyre többet agyalok ezen.
Az idei tábor igen különleges lesz. Zádorvárra megyünk, itt táboroztam süniként először és sündörgőként utoljára. Mindig is ezt a táborhelyet szerettem a legjobban az összes közül, ez volt számomra a legizgalmasabb. Egész évben azt várom, hogy újra láthassam, átéljem és megmutathassam a régi dolgokat, helyeket a kissünjeimnek. Mesélhessek nekik a várban lezajlott számháborúkról és a középkori barbárdinnye ceremóniáról. Vagy amikor Sündörgőben elaludtam csillagászat programon mert aznap irtó hosszút túráztunk és aztán loholnom kellett a sötétben a többiek után. Legeslegjobbakat mindig a táborban lehet aludni, ezt is imádom.”
Csongor
“Őszintén megmondva nem nagyon emlékszem az első Süni táboromra. Tudom, hogy egy 8 éves, nagyon pici gyerek voltam, aki imádott a szabadban játszani, és bármit megevett, amit elé raktak. Ez a 2 tulajdonság az elkövetkező években csak megerősödött bennem, és minden egyes évben azt eredményezte, hogy a kedvenc 9 napomon egy meleg, büdös sátorban aludtam valamelyik testvéremmel, akikkel 2 percet nem bírtunk ki veszekedés nélkül, és eszméletlenül jól éreztem magamat.
Azóta eltelt 12 év, és szerencsésnek mondhatom magamat annyira, hogy tavaly, egy pár év kihagyás után ismét átélhettem ezt a páratlan élményt. Azt vettem észre, hogy ennyi idő után ugyanannyira tudom élvezni a délelőtti túrázásokat, a délutáni nagy játékokat, és valahogy a kondérban főzött ételek sem lettek kevésbé finomak. Emellett nagysünként kiváló érzés látni a gyerekeket, ugyanazt az élményt átélni, ami nekem is megadatott gyermekkoromban.
Ha megkérdezik tőlem, miért is csinálom ezt, általában csak annyit tudok mondani: Mert egyszerűen élvezem minden egyes percét ennek a 9 napnak.”
Juli
Képzelni magunknak
egy egész világot
Titkon lenni benne
Soha senki látott.
Mesét, vándor,
bokor mögött találsz,
jóság ezer arca néz
mosollyal vissza rád.
Útszélről szedett porszemed
nagy rakásba
- itt -
gond nélkül építheted.
Meztelen lábbal erdőspatakban
kicsi harmatcsepp, tükör a napnak.
Délután ölelő csendje,
madárszó, napvilág kelt fel.
Keringőző parázsfények alatt
Higgadt, szikkadt,
Szeles, csendes,
Együtt nézett
Nyáréjszaka.
Kavicsvárnak fala nevetésünk
örök gyerekként
friss mentát, zsályát
kiscsokorba szedtünk.
Katicabogarak szállnak mélyzöld fűszálra,
Mindnek akad őt fürgén kergető mamája.
Meztelen lábbal erdőspatakban
kicsi harmatcsepp, tükör a napnak.
Délután ölelő csendje,
madárszó, napvilág kelt fel.
Keringőző parázsfények alatt
Higgadt, szikkadt,
Szeles, csendes,
Együtt nézett
Nyáréjszaka.
Lepkeéletként
vége
a mesének,
lehunyja szitakötőszemét
a télre.
Kővárból kavicsot ragadva
Bogár visz el egyet
Beültetni másik kupacba.