Téli lepkészés? Van olyan.

A naptár szerint pontosan érkező tél ellenére is összegyűltünk néhányan, hogy meglessük a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) rajzását a Normafán.

Tóth Balázstól, szakértő lepkész cimboránktól sok érdekességet megtudtunk a Béka-tó körül lepkék után kutatva.

Többek között, hogy a szárnyatlan nőstényeknek azért hiányzik, vagy csökevényes ez a lepkékre általában jellemző testrészük, hiszen így sok-sok energiát a peterakásra fordíthatnak, a rovarevő madarak többsége már úgyis elvándorolt. Ilyenkor a nőstények a fák törzsén felfelé igyekeznek a koronába, hogy ott feromonjaikkal csábítsák a röpképes hím lepkéket. Néhány hím példányhoz nekünk is szerencsénk volt.

A kis téliaraszolókat legközelebb 1-2 héttel korábban keressük, most a juhararaszolók (Alsophila aersularia) voltak nagyobb számban.

Rábukkantunk a kártételeiről híres-hírhedt gyapjaslepke (Lymantria dispar) petecsomójára, amit a nőstény saját potroháról leszedett szőrszálaival álcáz, hát… penészfoltnak.

A negyedik lepkefajunk egy különleges építményt hagyott hátra nekünk. Ez a zsákhordólepke (Psychidae) növényi darabkákból összeállított kis tegeze volt, amiben a hernyó él, sőt, itt is bábozódik be.

A János-hegyi Erzsébet-kilátóról elénk táruló panoráma után kissé dideregve tértünk vissza a Normafára, majd haza.

Legközelebb Ti is tartsatok velünk!