A Nagysünök mondják...
Agata:
A Süni tábornak rengeteg mindent köszönhetek. Nem szeretnék ömlengős lenni, de mindig is a nyaraim legszebb pillanatait ott éltem meg 12 éves koromtól kezdve. Rengeteg érdekes embert ismertem meg és azok közül is rengeteg jó barátra tettem szert. Nekem, belvárosi fenegyerekként (hehe) ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy kiszakadjak 10 napra a civilizációból. Rengeteget tanultam a természetről, és az amikor a gyerekekkel kint alszunk a tűznél és az eget beragyogják a csillagok semmi nem tudja visszaadni. Az benne a különleges, hogy egy kicsit félre tudom rakni egy csomó felesleges emberi tulajdonságomat. Azt, hogy 10 napig nem nézek tükörbe, nem érdekel, hogy nézek ki. Azt, hogy a saját kicsinyes problémáim semmiségnek tűnnek és ezért a gyerekekre jobban oda tudok figyelni és nekik segíteni. Ebben a 10 napban sokkal jobban odafigyelünk másokra és kevesebbet magunkra, ami néha nem árt. Aztán mikor hazamegyek nehéz visszaszokni, de mindenkin látom, hogy az. Akármennyit mesélek valakinek, aki nem volt ott ő nem fogja teljesen megérteni, hogy ez milyen. Ezt csak mi tudjuk és ez a legjobb.
Adél:
Bár gyerekként nem élhettem át a tábort, de felnőtt fejjel is rengeteg élményt kapok immár a 3.éve. Elképesztően élvezem, hogy ha csak 10 napra is,de egy feltételek nélküli, szeretetteljes közösségben lehetek. Mindenkinek nagyon különleges egyénisége van, éppen ezért különbözünk, de a tábor iránti rajongásunk olyan mély kapoccsal köt össze minket, mint testvéreket a vérrokonság.
A gyerekek mindig megtanítanak újra csak egyszerűen boldognak lenni. Örülni, ha esik az eső, nevetni, ha megázunk, nevetni azon, ha csiklandozza egy bogár a lábunkat, mert épp rajtunk mászik.
A tábor után mindig elgondolkozom, hogy mik is az életben a fontos dolgok igazán. A szeretet és a szabadság, és az hogy mindezt élvezni tudd!
Egy szó, mint száz, remélem örökké lesz Süni tábor, mert ezek az élmények és értékek életre szólóak!
Kenyeres Ákos:
Majdnem 22 éves fejjel belecsöppenni egy közösségbe, ahol szinte kézzel fogható a családi összetartás nagyon egyedi érzés. Kisgyerekként soha nem volt szerencsém a táborhoz és a közösséghez, de nagysünként a tábori hétköznapok gyorsan rutinná váltak. Egy elfogadó, kedves és önzetlen társaság, ahol minden gyerek egy fantasztikus értékrendet tapasztalhat meg.
