Téli álom
A tél sok élőlény számára komoly megpróbáltatást jelent, kevesebb a táplálék, hideg is van…
Éppen ezért a különféle állatok különféle stratégiákat dolgoztak ki, hogy túléljék a nehéz, zord időszakot. Mi, emberek rengeteg pénzt költünk fűtésre, gázra, elektromosságra, tűzifára. Meleg ruhákat vásárolunk vagy trópusi országokban ’nyaralunk’. Vagy lehet például, hogy bebújunk egy frissen elpusztult tauntaun még meleg belei közé…
Lássunk néhány stratégiát, amit az állatok követnek. Az egyik megoldás, hogy télen is aktívak maradnak, találnak táplálékot, vastag bunda, zsír- vagy tollréteg védi őket a zord időjárástól, tehát élnek vígan tovább ugyanúgy, mintha semmi se történt volna. Ilyen állat például a hiúz, vagy a mókus.
Az is lehet megoldás, hogy melegebb, táplálékban gazdagabb élőhelyekre vonulnak, például a vonuló madarak. Ebben az esetben a vonulás fő oka a táplálékhiány, nem a zord időjárás. Sok állat télire beköltözik a városainkba, ahol melegebb van, és táplálék is akad ilyenkor. Jellemző például az erdei fülesbaglyok tömeges telelése településeinken.
Erdei fülesbagoly (Asio otus) a váci piacon. Kép: Bombay Bálint
A harmadik stratégia, hogy a barátságtalan, hideg időszakban is ott maradnak, ahol voltak, keresnek egy megfelelő hőmérsékletű rejtekhelyet, és nyugalmi, inaktív állapotba kerülnek. Jelentősen csökkentik testhőmérsékletüket (adaptív hipotermia), anyagcseréjüket, mozgásukat és más életfunkcióikat. A téli álomnak is ezer meg ezer változata ismert, de a 2 fő típus a torpor és a hibernáció. A hibernáció tartós és mély állapot, a torpor ennek a rövidebb (mondjuk éjszakánkénti) verziója. Vannak, akik időről időre felébrednek, élelem után kutatnak, felkeresik az ősz folyamán kialakított raktárukat, onnan lakmároznak, majd ismét elalszanak - ilyenek a mókusok.
Európai mókus (Sciurus vulgaris). Kép: Bombay Bálint
Az Andok magashegyi környezetében (3800-500 m) élő kolibrik az extrém hőmérsékleti körülményekhez szintén a testhőmérséklet csökkentésével alkalmazkodtak. Így éjszakánként lecsökken az anyagcseréjük, kisebb lesz a szervezet energiafelhasználása.
Metallura phoebe, a rekord alacsony testhőmérsékletű kolibri - 3,26 Celsius-fokot mértek nála a test belsejében a kutatók. Kép: Jon Irvine
Az igazi téli álmot alvó állatok (sünök, pelék, ürge) testhőmérséklete akár 4 Celsius-fokra (sőt halaknál fagypont alá) is lecsökkenhet. Ezzel együtt anyagcseréjük is az aktív állapot töredékszintjére csökken. Általában elmondható, hogy az első 10 Celsius-fokos testhőmérséklet-csökkenés nagyjából 50 százalékos anyagcsere-csökkenéssel jár. Letargikus állapotba kerülnek, hónapokig nem isznak és nem táplálkoznak, (ugyanis energiát és vizet a felhalmozott zsiradék szolgáltat). Minden szerv működése a minimálisra csökken. Az idegrendszer is pihen ilyenkor. A sünök gyakran választják telelőhelyül a kertben meghagyott avarkupacokat, az egerek és a mogyorós pelék fészket építenek, de a mesterséges madárodúkban is szívesen szunyókálnak. A nagy pele már októberre felhizlalja magát 100 grammról 200 grammra, majd jól betakarózik a vastag farkával és már alszik is.
Denevérek
A medvéknél sokkal kisebb, repülni is képes emlősök is alvással vészelik át a táplálékmentes időszakokat. Nem csak a zord tél elől húzódnak be védett búvóhelyekre szundítani. Az év bármely szakában, amikor az idő hidegebbre fordul, torporba süllyednek, amíg a körülmények jobbra nem fordulnak.
A téli álomra felkészülve felhizlalják magukat, akár testtömegük 20-30 %-át is zsír teheti ki. A megközelítőleg 300/perces pulzusuk akár 10/percre is csökken, testhőmérsékletük 15-20 Celsius fokkal is lejjebb megy, percenként csak egyszer vesznek levegőt. Ez a hibernáció nem tart folyamatosan a tél folyamán. Fajonkét eltérően rövid időre felébrednek, helyet változtatnak, párosodhatnak is, a patkósorrú denevérek a téli szúnyogok, lepkék rajzásakor táplálkozni is kijárnak.
A különböző fajok más-más módon telelnek, de legtöbbjük barlangokba, bányákba, pincékbe húzódik be, akik jobban tűrik a hideget sziklarepedésben, faodúban hibernálnak. Egyes denevérek minden évben a barlang ugyanazon sziklarepedésében alszanak.
A közönséges és hegyesorrú denevérek (Myotis myotis, M. blythii) kisebb csoportokban összebújnak. Kép: Máté Balázs
A kis és nagy patkósorrú denevérek (Rhinolophus hipposideros, R. ferrumequinum) néhány centiméter távolságot tartanak egymás közt. Kép: Máté Balázs
Kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) egy boros pincében. Kép: Bombay Bálint
És mi a helyzet a híresen durmoló medvékkel?
A barna medvék nem alszanak olyan mély téli álmot, mint az említett kisemlősök, szó sincs hibernációról. Az igaz, hogy sokkal kevésbé aktívak, sokkal többet alszanak, és az alvás idején az ő testhőmérsékletük is jó pár fokkal lecsökken. Mondhatjuk, hogy úgynevezett szezonális letargiába esnek, mert testhőmérsékletük viszonylag csekély mértékben - 5-6 Celsius-fokkal - csökken a normális, körülbelül 37 Celsius-fokról.
Ha téli álomról van szó, általában emlősökre gondolunk, de a hidegvérű állatok, mint például a hüllők vagy a kétéltűek is elvermelik magukat. Ne feledkezzünk meg a rovarokról sem, ők szintén álomra hajtják fejüket a téli időszakban. Ez a magyarázata annak is, hogy miért lepik el az épületek réseit késő ősszel a poloskák, vagy a harlekinkaticák.
Skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus): Ez a szépséges bogár télen fagyállót termel, hogy átvészelje a hidegeket a korhadó fák kérge alatt. A kísérletek során laboratóriumban - 100 °C-on is életben maradtak az állatok. Kép: Ujvári Zsolt
Szöveg: Bombay Bálint és Máté Balázs