Szerencsésnek érezzük magunkat, hiszen a munkánk egyben a hobbink is.

Egyesületünkben az önkéntesek és munkatársaink abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy sokunknak a hobbink és a munkánk is a természethez kötődik. Éppen ezért a nyaralás is kicsit más nekünk. Idén októberben Romániában jártunk, a Chituc-turzáson. A Milvus Csoport gyűrűzőtábora a Duna-delta és a Fekete-tenger határán fekvő rezervátumban 1996-ban került megrendezésre először. Európát két nagy madárvonulási útvonal szeli keresztbe: a kelet-atlanti útvonalat használó madarak a Gibraltári-szoroson keresztül jutnak Afrikába, míg a keleti-mediterrán útvonal Közép- és Kelet-Európa, illetve Nyugat-Ázsia költő madarainak vonulási útvonala. A kis testű énekesmadarak kerülik a nyílt vízfelület felett való repülést, így megkerülve a Fekete-tengert, ide érkeznek. A Chituc-turzás egy homokpad, amely a Duna-deltától délre helyezkedik el, a Szinoé-tó és a tenger között. Északkelet–délnyugat irányú elhelyezkedésének köszönhetően a turzás tölcsérként működik az énekesmadarak vonulása tekintetében, itt az emberi zavarás mértéke kicsi, a tó partján található nádas és cserjés pedig tökéletes éjszakázó- és táplálkozóhely a madarak számára. A szokatlanul meleg időjárás nekünk kedvezett, de a nagy énekesmadár dömpingnek kevésbé. Azért így is volt szerencsénk megpillantani egy királyfüzikét, illetve fogni néhány berki poszátát, akik Magyarországon igen ritka madaraknak számítanak. Kis-balatoni madarász barátaink fülemülesitke kutatásába is beszálltunk, segítettük a hálók felállítását, és az énekesmadarak kiszedését a hálókból száz számra. A tábor infrastruktúrája egyébként egy jurta, amiben napelemről működő hűtő, és egy palackkal üzemelő gázfőző kapott helyet, valamint itt folyik a madárgyűrűzés. Rengeteget tanultunk az itt gyűrűző madarászoktól, szakmailag sokat fejlődhettünk. A tengerparton halászsirályokat, kenti cséreket, borzas gödényeket figyeltünk meg. A hatalmas pelikánok mellett szinte eltörpültek az itthon nagytestűnek tűnő gémek, kócsagok, kormoránok.

A madarak mellett azért meglestük a helyi kétéltűeket (fogtunk keleti levelibékát), hüllőket (rézsiklót, kockás siklót, erdei siklót, csíkos vízisiklót), sakálokat és medúzákat is. Meg persze megkóstoltuk az itteni jellemző ételeket, pl. a dunai heringet és a tengeri pért is.

És persze nem maradhatott el a tengerből vörösen-sárgán felbukkanó Nap, ugrándozó delfinekkel az előtérben.

barna delfin (*Phocoena phocoena*) - Bombay Bálint képe

Nem csak nyaralunk ám, hanem folyamatosan tanulunk is, járunk konferenciákra, képzésekre.

A II.Pangea Természetvédelmi Konferenciánk (Greenfo beszámoló) után ellátogattunk a Vadmacska Fajmegőrzési Program Konferenciájára („A lopakodás nagymestere végveszélyben II.” konferencia), valamint a Természetvédelem és biodiverzitás konferenciára is.

A Budakeszi Vadaspark, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködéséből született rendezvényen hallottunk a felelős állattartásról, terepi vadmacska kutatásról és környezeti nevelési gyakorlatokról is. Sok érdekességet megtudtunk, és azóta is azon gondolkodunk, miként tudjuk segíteni ennek a fokozottan védett fajnak a fennmaradását. Vadaspark beszámoló

Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány alapításának 30. évfordulójára szervezett természetvédelmi konferenciáját gömörszőlősi oktatóközpontjában tartotta, de lehetőség volt online követni az előadásokat. Itt az elmúlt 30 év hazai természetvédelmének áttekintése után a jelenlegi helyzetről, és a jövő ambiciózus lehetőségeiről folyt az elmélkedés. Szintén igencsak gondolatébresztő volt a sok előadás, amiben egy kicsit el is fáradtunk a nap végére…

Szerencsésnek érezzük magunkat, hiszen a munkánk egyben a hobbink is.

TÁMOGATÓINK, partnereink