Hódolatunk a hódoknak

Tavaly szokásunkhoz híven az erdőt jártuk a gyerekekkel, mikor egy csinos kis gátacskára lettünk figyelmesek az egyre kisebb vízhozamú Gerence-patakban. A gát azóta szép nagyra nőtt. Nem csupán hordalékból áll, ilyen-olyan uszadékfákból, hanem komoly munka áll mögötte. Precízen kifaragott, méretre vágott ágak pontosan a helyükre illesztve. Kétség nem fér hozzá, hódok munkálkodnak nálunk. Megtaláltuk további gátjaikat is a patakban, még köveket és sarat is felhasználtak a minél stabilabb építményekhez. A hód Magyarországon őshonos és védett állat, természetvédelmi szerepe pedig megkérdőjelezhetetlen. A hódgátak felduzzasztják a patakokat, szárazabb területeket eláraszthatnak, Ilyenkor akár több hektáros vizes élőhelyeket teremtve, ezek pedig számos védett faj számára biztosíthatnak fontos táplálkozó- és szaporodóhelyet. Ennek mi is szemtanúi voltunk idén, mikor a rettenetes tavaszi aszályos időszakban a kétéltűek nem találtak alkalmas víztesteket, hogy megalapozhassák a jövő generációinak életét. Ellenben pénzesgyőri hódjaink áldásos munkájának köszönhetően hatalmas tó várta a megannyi erdei békát, pettyes gőtéket, varangyokat.

Kíváncsiak voltunk magára, a főszereplőre is, ezért egy kameracsapdát kihelyezve csak vártunk és vártunk, és áttettük máshova… és vártunk és vártunk…

Míg végül, íme a hód: